Ez nem egy újabb „házi jellegű” kolbász. Ez egy 144 évig por alatt szunnyadó, valódi dél-alföldi örökség, amit most először hoztunk vissza a mai konyhákba.
A történet egyszerű: Robi böllér családjának 1881-es receptúráját megtaláltuk, kézzel írva, nagy valószínűséggel Robi dédapjától. A papíron az idő nyomai, a receptben pedig egy letűnt korszak valódi ízei. Azt a kolbászt készítettük el újra, amit akkoriban ettek a disznóvágásokon, ünnepekkor, vagy amikor a család asztalára valami igazán tiszta, őszinte étel került.
Miért más ez, mint a mai kolbászok?
Mert az 1880-as években nem volt édes őrölt paprika. Egyszerűen nem jutottak hozzá. Ezért a dél-alföldi böllérek olyan ízvilágot alakítottak ki, amiben a hús karaktere, a fokhagyma ereje és a természetes fűszerezés dominált. Paprika nélkül, kompromisszum nélkül. Ezt az ízt ma gyakorlatilag lehetetlen megtalálni a piacon.
Ez a kolbász nem harsány, nem akar mindenáron fűszeres lenni. Inkább őszinte. Tiszta. A régi idők paraszti konyháját hozza vissza, amikor az ételnek története volt, és nem marketingje.
Ízélmény
Masszív, karakteres, telt ízű. A hús dominál, ahogy annak idején kellett: semmi eltakarás, semmi édeskés paprika. A fűszerezés mély, tiszta alföldi vonalat hoz, amitől minden falatnál azt érzed, mintha egy 19. századi tanyán ennéd ugyanezt a kolbászt – frissen töltve, füst fölött érlelve.
Kinek való?
Annak, aki nem „kolbászt” akar venni, hanem egy darab történelmet.
Annak, aki érzi a különbséget a régi, paraszti receptúrák és a modern ipari ízek között.
Annak, aki szeretné megtapasztalni, milyen volt a dél-alföldi kolbász, mielőtt az őrölt paprika megjelent volna a magyar konyhában.
